A szabadkőművesek Szeged társadalmában
[Blog] [Hírek, események] [Programok] [Könyvek] [Cikkek] [Aukciók] [Páholyok] [Wiki] [Képgaléria] [Naptárak] [Bibliográfia] [Napjaink páholyai] [Látogatói statisztikák] [Letölthető anyagok] [Deklaráció] [Kapcsolatok] [Keresések]
| α |
Szeged története
3/1. RÉSZ
1849—1919
Szerkesztette:
GAÁL ENDRE
SZEGED, 1991
Szeged társadalmának szerkezete
... A jómódú és középpolgárság, a szabadfoglalkozású tehetős értelmiségiek, az állami és városi alkalmazottak egy kis részének tömörülései voltak a szabadkőműves páholyok. Miután a magyar kormány 1868-ban eltörölte a szabadkőműves páholyokat betiltó 1795. évi rendelkezést, a hazai polgárság legöntudatosabb, a nemesi színezetű liberalizmustól eltérő, tisztán polgári érdekeket valló képviselői 1869/70-ben több szabadkőműves páholyt alakítottak. Ezek sorába illeszkedett az 1870. május 29-én, a temesvári Három Fehér Liliom páholy megbízásából Szegedre rándult színigazgató, Reimann Ede kezdeményezésére létesült János rendű {603} (szimbolikus) ,,Árpád a testvériséghez" elnevezésű páholy. A belügyminisztérium ez év december 31-én hagyta jóvá az alapszabályt. A közművelődés polgári haladást szolgáló előmozdítása, emberbaráti törekvések megvalósítása volt a cél.43 A szabadkőműves páholyok és az általuk képviselt polgári haladó törekvések a Habsburg császárság területén visszanyúlnak a XVIII. századra. A polgári kultúra, a polgári ízlés fejlesztésében Ausztria területén, elsősorban Bécsben a XVIII. század második felében a szabadkőműveseknek jelentős szerepük volt.44 Az Árpád páholy első főmestere a már említett Csermelényi Iván, a szegedi nagytőkével szoros kapcsolatban álló egyik vezető városi tisztviselő, 1874/77-ben a főmester az ügyvédként a nagytőkével szintén szoros kapcsolatban álló dr. Rósa Izsó. Az alapítók jó része zsidó kereskedő. Az 1870 végi 27 főnyi taglétszám 1895 végére 95-re emelkedett, az 1890-es évek végén átlagosan 101 fő. Számos vidéki tagja is volt (1895 végén 26 és még 3 külföldi) főleg Baja, Újvidék, Zimony, Versec, Nagybecskerek, Nagykikinda, Hódmezővásárhely, Csongrád, Szentes városokban lakó ügyvédek, orvosok, és más értelmiségiek, kereskedők közül. A páholy vagyona 1899 végén 10 000 Ft.45 Az 1890-es években megjelentette az „Árpád" páholy könyvtára c. kiadványsorozatot. Ebben fő szerepe volt Arató (Bauer) Frigyes (1859—?) főreáliskolai tanárnak, aki 1895-ben a sorozat önálló füzeteként tette közzé Az „Árpáď'-páholy története 1870—1895. c. munkáját. Ebben részletesen beszámol a páholy alakulásáról, tevékenységéről, amelyben a tagok számára tartott előadások, emberbaráti célok megvalósítása szerepelt. Pl. 1872-ben egy „gyermekkert" (óvoda) létesítéséhez jelentékeny összeggel járult hozzá. A Pulszky Ferenc vezetése alatt álló nagypáholy útján 17 010 Ft gyűlt össze az árvíz sújtotta szegediek segélyezésére, amelyet az Árpád páholy osztott szét. Törekedett a páholy „a szabadkőművesi eszméknek a profán világban leendő érvényesítésére." Ennek jegyében dr. Rósa vezetésével kört alakított, hogy a közgyűlésben pl. a népiskolai oktatás fejlesztése terén a szabadkőműves szempontok megvalósuljanak.46
Az Árpád páholyban tartott előadások közül figyelmet érdemel az agrárszocializmusról 1897/99-ben elhangzott 13 részes sorozat, amelyet a páholy kötetbe gyűjtve megjelentetett.47 A Magyar Symbolikus Nagypáholy által vitára megküldött {604} anyag megbeszélése során 5 szegedi, 4 csongrádi, 1—1 hódmezővásárhelyi, szabadkai, szentesi és zsombolyai előadó szólalt fel. Többségük az agrárszegénység mozgalmának okaként a nagy munkaerőkínálatot, a kizsákmányolás különféle formáinak a nagybirtokrendszer fennállásából, a földnélküliségből fakadó megnyilvánulásait jelölte meg, és akadtak, akik a — polgári demokratikus álláspontnak megfelelően — a nagybirtokrendszer megszüntetését kívánták. A polgári demokratikus álláspont e tiszta változatát lényegében csak egy-két előadó képviselte. Abban azonban valamennyien egytértettek, hogy a társadalmi béke biztosítása céljából szükséges az álláspontjuk kifejtése. Az előadássorozat csak a szegedi polgári liberalizmus, a már említett merkantil blokk álláspontjának egyik helyi, kétségkívül pozitív tünete. De ez még nem jelenti azt, hogy a munkásosztály álláspontjáról közelítették meg a kérdést, hanem csak azt, hogy a legradikálisabb felszólalók a társadalmi béke biztosítása céljából eljutottak a földkérdésben a következetes polgári demokratikus álláspontra. A polgárság vezető szerepét emelte ki dr. Horváth János, a Kazinczy páholy főmesterének előadása az Árpád páholy 1899. november 11-i munkáján, ahol a nagy francia forradalom történeti kérdéseiről beszélt. A legpozitívabban a Gironde bukásáig terjedő időszakot értékelte.48
Az „Árpád" páholy a századforduló után is szorgalmazta újabb tagok felvételét, sőt fokozta ezt 1910-től kezdve, és nem szünetelt a felvétel a világháború idején sem. 1910 elején szakadás következett be a helyi szabadkőműves mozgalomban: március 12-én a meglevő páholyból kivált szabadkőművesek új páholyt alakítottak ,,Szeged" néven. A kiválás oka feltehetően a szabadkőműves alkotmány értelmezése miatt következett be: ez a dokumentum ugyanis nem tette lehetővé a politikai életben való aktív részvételt. Az „Árpád" páholy egyes tagjai viszont a kiéleződő országos és helyi politikában tevékeny szerepet kívántak, ennek érdekében szakítottak az anyapáhollyal. Erre következtethetünk a „Szeged" páholy fennmaradt irataiból. Lehetséges, hogy az „Árpád" akkori főmesterének, dr. Pálfy Józsefnek az antidemokratikus vezetési módszere is közrejátszott a szakadásban, amit a „Szeged" egyik alapítója, Hoffer Jenő biztosítási társulati titkár jóval későbbi visszaemlékezése említ.49
A „Szeged" első főmestere dr. Kőhegyi Lajos (1853—1924) kórházi főorvos, aki már 1882-től, 29 éves korától páholytag. Az 1913. február 19-i tisztikari ülés tiszteletbeli főmesterré választotta, és ettől kezdve Csányi Sándor kereskedő (1891 óta az „Árpád" tagja) lett a főmester 1918. évi tb. főmesterré választásáig. A „Szeged" páholy hangadói mindinkább a fiatalabb korosztályhoz tartozók, elsősorban dr. Hollós József orvos, Móra Ferenc lapszerkesztő, dr. Benkő István {605} (1877—?) állami főgimnáziumi tanár (ő lett a titkár), Szigyártó Albert (1865—?) ipariskolai tanár, a Szegedi Népbank igazgatósági tagja, továbbá dr. Veszprémi Vilmos (1885—?) főreáliskolai tanár, dr. Gerő Géza (1874—?) makói ügyvéd, a „Délmagyarország" nyomda Rt. egyik részvényese, Valihora István (1872—?) a Szegedi Népbank igazgatója, dr. Engel Mór (1874—?) ügyvéd, a Szegedi Központi Bank elnöke, dr. Engel Sándor (1880—1945) ügyvéd, dr. Somlyódi István táblabíró stb. A páholynak — a kezdeti nehézségeket leküzdve — 1912 végére már 33 tagja volt, közülük 22 szegedi, 11 vidéki. A tisztikar eleinte a tagok lakásán tartotta üléseit. 1912-ben a Vár u. 7. alatt béreltek helyiséget, végül hosszas alkudozások után szerződés jött létre az „Árpád" és a „Szeged" között, amelynek értelmében az utóbbi évi 800 K bérért használhatja a hét meghatározott két napján „munkára" illetve tisztikari ülésekre az „Árpád" Madách u. 3. sz. alatti székházának emeleti helyiségeit. E szerződést 1913. május 3-án írták alá.50
A „Szeged" páholy összetartó ereje a polgári demokratikus Magyarország létrehozására irányuló törekvés volt. Több munkáján tárgyalta a választójogi reform, a katolikus egyházi befolyás csökkentésének szükségességét az iskolai és közéletben. Az 1912. február 12-i értekezleten pl. Szigyártó Albert Szabadkőműves szempontok érvényesítése a közügyekben címmel adott elő. Móra Ferenc pedig a Szegedi Napló hasábjain szolgálta elismerésre méltóan a polgári progresszió ügyét.51 A páholy egyik alapítójának, Grassely László (1842—1925) vas-kereskedőnek a 40 éves szabadkőművesi jubileuma alkalmából rendezett 1913. május 7-i díszmunka során leszögezték, hogy „A levegő telve van új eszmék hangjaival, új erők gyülekezésével és csatarendbe állításával s a régiek újjászervezésével..." A haladás, a forrongás ily állapotában a kőművesség új szerepet nyert, mert „A szocializmus az elméletből a gyakorlati életbe lépett". A haladás erőit a kor polgári műveltségi eszméinek kell vezetnie, ezért a szabadkőművesség az új körülmények között sem mondhat le korábbi eszméiről.52 Ellenkezőleg: a polgári demokratikus Magyarországért a szervezett munkásság erejét is felhasználja (a „Szeged" páholynak a szocialistákkal való kapcsolatáról a munkásmozgalomtörténeti részben szólunk). A páholymunkákat Kass testvér éttermében tartott „vakolásokkal" (vacsorákkal) zárták. (Kass János vendéglős 1885 óta volt szabadkőműves páholytag.) ...
43. CsmL Egyleti törzskönyv. 2. sz. Reizner János 1899—1900. III. 154. L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesek. Budapest, 1988. 51. A páholyok alakulási sorrendjére: Palatínus József: Szabadkőművesek Magyarországon. Budapest, 1944. 222—224. 44. Eänst Wangermann: The Austrian Achievement 1700—1800. London, 1973. 115—155. 45. Az előadottakra lásd Arató Frigyes: Az „Árpáď'-páholy története 1870—1895. Szeged, 1895. 214., 216. Kulinyi Zsigmond 1901. 303. 46. Uo. 301. Részletesen: Arató Frigyes I. m. 84., 86., stb. 47. Péter László: A szabadkőművesség Szegeden 1870—1950. = MFM. Évkönyve 1980/81-1. 266—267. Téves azonban az a következtetése, amely szerint bizonyos, hogy a helyi munkásmozgalom történetébe beírták a nevüket az előadássorozattal. 48. Kelet, 1900. 68—70. 49. Palatínus József I. m. 22. Hoffert idézi Péter I. m. 274. 50. OL. P. szekció 1126. 3. tétel. 51. Uo. 1. tétel. 52. Uo. 2. tétel.
Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ω