A szabadkai Alkotás páholy páholyháza

[Blog] [Hírek, események] [Programok] [Könyvek] [Cikkek] [Aukciók] [Páholyok] [Wiki] [Képgaléria] [Naptárak] [Bibliográfia] [Napjaink páholyai] [Látogatói statisztikák] [Letölthető anyagok] [Deklaráció] [Kapcsolatok] [Keresések]

Chat --- Fórum --- Játékok, kvízek, rejtvények --- Érmek és jelvények --- Keresések--- Szerkesztők

α

Páholyház
Alkotás páholy
A páholyház egykor
A páholy neve	Alkotás páholy
Helység	Szabadka
Tervező	Jakab Dezső
Az építés ideje	1912
A felszentelés ideje	1912.
Egykori címe	Bem utca 139.
Új címe	Šenoa utca 16. (1978-ban lebontották)
Alkotás páholy
A páholyház új képe

A páholyház története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Néhány régi testvér összefogása és kezdeményezése eredményeképpen 1910 májusában megszületett az Alkotás páholy. Még az előkészületek folyamán felvetődött az állandó páholyház végleges helyének kérdése, hiszen a rohamosan emelkedő taglétszám teljesen magától értetődően sürgette e probléma megoldását. Így, már az alakulás havának 21-én, a telekvétellel megbízott Dr. Singer Simon testvér jelenti, hogy a páholyház telkét ...az alakítandó páholy céljaira és számlájára megvette…

1911 elején már 30 tagja volt a páholynak ellenben az új páholyház építéséhez ezideig csak a telek és az építési szándék volt meg. Jakab Dezső testvér, budapesti építészmérnök, aki akkoriban fejezte be a szabadkai városháza építését, megígérte, hogy az építendő páholyházunk terveit megcsinálja. Ez el is készült és az 1912. január 4-diki munkán a testvéreknek bemutatták és amikor ennek alapján Vály Gyula tv. az 1912. március 7-diki munkán a költségvetést beterjesztette, azt a testvérek elfogadták.

A kérvényre először elutasító válasz jött a Városi Tanácstól, azzal a kifogással, hogy az új emeletes épület túl kicsiny, magasan fekvő ablakaival nem felel meg a város által támasztott szépészeti követelményeknek, és nem illik bele a szépen fejlődő utcaképbe (hivatkozva az építési szabályrendeletek 2 §-a).

A válaszlevélben, már 1912. július 9-én Lányi Mór bejelenti a döntés elleni fellebbezését a közigazgatási bizottsághoz.

A Városi Tanácsnak a következő napon (1912. július 10-én) beterjesztett levelében Lányi Mór hangvitele végül engedékenyebbé válik, az elnök ígéretet tesz arra, hogy – ha csak ez a kifogás – a folyamodó hajlandó korrigálni az ablakok méreteit. A levelezésből később kitűnik, hogy ez meg is történt, így az építési engedélyt is hamarosan kiadták.

Magáról, az építkezés folyamatáról, kivitelező mesterekről egyelőre nincs adatunk, csak annyi, hogy Vály Gyula építészt jelölték ki a munkálatok felelős építésvezetőjéül. Már folyó év novemberére elkészült a páholyház. Telke az egykori Bem utca és Árpád utca sarkán helyezkedett el Bem utca 139. szám alatt. Ez a mai Šenoa utca jobb oldalán a 16. szám alatt, az egykori Ruff cukorkagyár mögötti kis utca sarkán volt.

A páholyházat a testvérek saját bútorzattal, és rituális felszereléssel látták el, amely szerény volt ugyan, de teljes összhangot képezett, valamint teljesen megfelelt rendeltetésének.

Az épület egyemeletes sarokháznak készült. Alaprendeltetéséből eredően, és valószínűleg a szerény anyagi körülményekből kifolyóan, a kor ízléséhez viszonyítva, aránylag visszafogott, nem szembetűnő utcai megjelenéssel. Tömegében alapvetően két egységet képezett, mégis építészetileg három részre tagozódott. Az első, annex-szerű egységet rejtő, udvar felöli bejáratot tartalmazó épületrészt, amely valószínűleg a belépőt és öltözőhelységet tartalmazta, valamint a középső, a társalgót, azaz étkezőt magába foglaló épületrészt Jakab Dezső valamivel alacsonyabbra tervezte, mint a sarkit. A belépőt rejtő épületrész utcai homlokzatán csak két kicsiny, tető alatti ablak látszik, az egyetlen eddig ismert, az egész házat befogó korabeli fényképen. Az étkezőt magában foglaló épületrésznek az emeleten
és a földszinten is négyzet alakú ablakai voltak (a földszinten kettő szélesebb, az emeleten pedig három keskenyebb).

A fő épületrész az előző fölé emelkedett, sarka enyhén csapott, félkörös, a tető magasságában méhkaptár formájú díszítés hangsúlyozta, amely a szorgalmat, takarékosságot és gazdagságot szimbolizálta. Ilyen jelképet fellelhetünk szinte az összes korabeli banképületen. A Bem utcai homlokzat első emeletén félköríves, apszis jellegű kiugró volt félkupolás lemeztetővel, amelyet csak függőleges, magason álló szögletes ablakok sora díszített. Ez alatt, a földszinten is négyzet alakú ablakok sorakoztak, a bejárati kapuval a jobbszárnyon. A zárterkélytől jobbra és balra süllyesztett keretezés – vakablak volt. Az épület homlokzatainak legkülönösebb elemei a kicsiny, egészen magasan fekvő emeleti ablakok, amelyek a páholyterem szellőztetésére és minimálisan szükséges nappali megvilágítására szolgáltak, mégis, mint egy titkot rejtve, teljesen elzárták azt a külvilág, a profánok kíváncsi tekintetei elől. Az Árpád utcai homlokzaton is süllyesztett keretezés húzódott végig, mégpedig öt darab. Ezek közül két szélső ismét vakablakot keretezett, míg a két belső keret felső részében ismét kicsiny ablakok voltak. A középső keret sokkal szélesebb, és felső zónájában három kis ablakot nyitottak. A süllyesztett keretezésen kívül a páholyház homlokzatainak díszítése meglehetősen visszafogott volt. Alul folyamatos, egyszerű lábazat futott körbe, az eresz alatti falfelületet pedig fogazatot utánzó vakolatplasztika szegélyezte. A főpárkány is hangsúlytalan volt. A Bem utca felőli kapubejáratot két oldalt pilaszterek hangsúlyozták, háromszög alakú timpanonszerű homlokzatelemet tartottak. A páholyház külalakja csak a bennfentesek részére tette olvashatóvá funkciójából eredő térelrendezését, de ezt teljesen újszerű, szinte modernista megfogalmazásban tette. Szerény, geometriai szecessziós (Lányi Mór szerint modernizált görög stílusú) hangvitelével be kívánt olvadni környezetébe, minden hivalkodást és feltűnést mellőzve meg kívánt felelni rendeltetésének, karitatív mivoltának.

Az Alkotás tagjai nem sokáig élvezhették a páholyházuk kínálta előnyöket, 1914-ben kitört a világháború, így a páholymunka is szünetelt 1916. június 14-ig, időközben az épületet a testvérek katonai üdülőkórházzá rendezték be, melynek működéséhez adakozással is hozzájárultak.

Sajnos a páholyház időközben igen rossz állapotba került és tatarozásra szorult. Munkát ismét csak 1916. június 16-án tartottak, erősen csökkent létszámmal. …'1918 októberében a visszavonuló osztrák-magyar katonai haderő egyik parancsnoksága foglalta el a páholy épületét, amelyből ismét el kellett szállítani felszereléseinket, majd november közepén a városunkba bevonult győzedelmes szerb hadsereg parancsnoksága vette igénybe az épületet, amelyet előbb egészségügyi, majd később adminisztrációs célokra használt fel…? Ebben az időszakban a testvérek kénytelenek voltak magánházaknál tartani összejöveteleiket, várva a pillanatot, amikor visszakaphatják a páholyházat. …'1924. december 13-dikán visszakaptuk épületünket a katonai parancsnokságtól. Azonban a ház és a berendezés nagyon leromlott állapotban került vissza a kezelésünkbe. Bútoraink, és felszereléseink egy része elveszett vagy használhatatlanná vált'…

A tanulmány forrásául szolgáló kiadvány páholyházról szóló része, amely az Alkotás páholy fennállásának 25 éves évfordulójára készült 1935-ben, ezzel befejeződik. Az épület további sorsáról keveset tudni. Ebben az épületben székelt a Szerbiai Orvostársasság szabadkai részlege, és ez az épület volt a Vöröskereszt szabadkai székháza 1940-től 1978-ig, miután lebontották."^[1]