Apraxin Júlia
[Blog] [Hírek, események] [Programok] [Könyvek] [Cikkek] [Aukciók] [Páholyok] [Wiki] [Képgaléria] [Naptárak] [Bibliográfia] [Napjaink páholyai] [Látogatói statisztikák] [Letölthető anyagok] [Deklaráció] [Kapcsolatok] [Keresések]
α |
Életrajzi adatai | |
Születési neve | Youlia Alexandrovna Apraxine |
Születése helye | Bécs |
Születése ideje | 1830. október 16. |
Foglalkozása | színésznő, író |
Értékelése | |
Halála helye | Spanyolország |
Halála ideje | 1913. május 20. |
A társadalmi konvencióktól elszakadó, viharos körülmények között élő asszonynak az elsők között sikerült bejutnia kora legelzártabb férfi társaságába, a szabadkőművességbe, öt évvel Hadik-Barkóczy Ilona után és két évvel Maria Deraismes előtt vették fel.
Az orosz származású de Magyarországon nevelkedett grófnő élete bővelkedett váratlan fordulatokban. Apja bécsi diplomáciai beosztása idején született és kisgyermekkorát ott töltötte. Utána néhány évig Oroszországban élt, majd anyjával - aki elvált, majd férjhez ment Eszterházy József grófhoz, aki saját lányának tartotta Júliát - Magyarországra költözött és itt nevelkedett fel. Kor- és nőtársaitól eltérően széleskörű ismereteket szerzett és még asszonykorában is folytatta tanulmányait.
Batthyány Arthúr gróffal kötött házasságából öt gyermeke született. Bécsben, majd Pesten élve nagy társasági életet élt, kora hírességeit vonzotta szalonjába. Férjétől elhidegülve elvált, s Molnár György, a Budai Színház igazgatója lett társa, akivel szorosan együttműködött annak színháza érdekében. Pénzügyileg támogatta, darabokat írt számára és fel is lépett benne. Írásaiban és fellépéseiben központi elem volt a hazafiság, a magyarsághoz való tartozás kihangsúlyozása, az összefogásra felhívás. Színpadi és prózai történetei romantikus, elég valószínűtlen fordulatokban bővelkedő írások voltak.
Színésznői karrierje botrányt okozott, első színre lépésekor a páholyok tüntetően kiürültek, és ezzel a felsőbb körök szimbolikusan kivetették maguk közül a renitens grófnőt. A közönség viszont kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel övezte a társadalmi állását otthagyó színésznőt.
1863-ban Párizsba ment és ott próbálta folytatni színészi pályáját. A színházi siker elmaradt, rossz körülmények közé került, s kedvese, Molnár György is elhagyta. Szerencséjére anyjával szemben megnyert egy apanázskövetelési pert.[1] Párizsban, az emigrációban elő Izabella spanyol királynő mellett udvarhölgy volt, megismerkedett és férjhez ment Lorenzo Rubio Guillén y Monteneró de Espinoza spanyol lovastiszthez.[2]. Életük végén Spanyolországban éltek, a sokat betegeskedő Lorenzo egy vonatút során halt meg 1895-ben, Júlia pedig 1913-ban[3], 83 éves korában hunyt el.
Szabadkőműves tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1880. június 14-én Madridban vették fel a Spanyol Nemzeti Nagyoriens 15. számú, Fraternidad Iberica (Ibéria Testvérisége) nevű szabadkőműves páholyába.[4] Nyilván problémát jelentett a kereső neme, mert a felvételhez maga a nagymester adta meg az engedélyt.[5] Az iniciáción a házigazda Fraternidad Iberica páholy tagjain kívül számos vendég szabadkőműves vett részt, ezek listája szabadkőműves neveikkel fennmaradt. Júlia magának a Buda szabadkőműves nevet választotta.[6] Ezt követően még néhány nőt felvettek, de ez inkább kivétel volt, mint szabály. A francia szabadkőműves lap is beszámolt az esetről[7]
Première Initiation à Madrid d'une Femme.
Lundi 14 Juin, eut lieu un grand événement Maçonnique. Une illustre dame, appartenant par sa naissance et ses propriétés à la noblesse austro–hongroise et par ses liens à l’Espagne, a été reçue dans la loge Fraternidad Iberica, no 90, de l'Or.·. National d'Espagne. Le nombre des assistants était de 79 parmi lesquels on comptait des Représentants de 149 Loges actuellement régies par le Gr.·. Or.·. National. Tous les FF.·. étaient en habit de cérémonie et cravate blanche, portaient des décorations profanes et Maçonniques, la plupart en pierreries, ce qui produisait un effet admirable sous l'effet des lumières. On remarquait des Maçons américains qui étaient parés d’un vrai trésor. Mais ajoutons que dans celle tenue, toutes les classes de la société étaient représentées. La néophyte était revêtue d'une robe blanche d’une grande richesse ; sa figure d’une grande beauté, inspirait à la fois et la sympathie et le respect. Elle s’avança dans le temple, sur un tapis de roses, d’œillets et d'autres fleurs qui jonchaient le sol. Après que la nouvelle initiée eut reçu la lumière entre les colonnes, le Vénérable descendit pour la prendre et la conduire à l’autel, afin qu’elle renouvelât son obligation. On forma la voûte d’acier et tous les FF.·. présents jetèrent des fleurs sur son passage. L’investiture achevée on la revêtit d’un petit tablier de soie blanche, bordé d’or, au milieu duquel étaient peints admirablement les insignes Maçonniques. L’Orat.·., le F.·. Neus, prononça un éloquent discours sur l'importance du rôle de la femme dans la Société moderne. On passa ensuite au splendide et parfait buffet, servi avec une élégance et un goût par les soins d’un F.·., éminent restaurateur de Madrid, où il tient un des établissements les plus connus. Les travaux de table achevés, chacun félicita la nouvelle sœur et toute l’assistance se retira, enthousiasmée d’une fête aussi solennelle qui ouvre de nouvelles destinées au beau sexe en Espagne.
A lap később is visszatért az avatás szabályosságára párizsi nyilatkozatuk alapján, ugyanis Júlia férje is szabadkőműves volt:[8]
Mais pour ne parler que de la Dame qui fut reçue Maçon. par la L.·. Fraternidad Iberica, no 90, elle est venue à Paris, où elle est encore pour quelque temps. Nous avons eu la faveur de la voir et de causer avec elle. Elle était porteur d'une lettre d’introduction du Gr.·. Secret.·. du Grand Orient National d’Espagne. Cette dame nous a inspiré et la meilleure estime et la plus grande considération. Elle nous a montré son diplôme qui est parfaitement en règle. Notre Sœur et son mari, qui est également Maç.·. nous ont expliqué qu'elle arait été reçue au même titre qu'un profane et quelle avait été initiée en L.·. Bleue de Maç.·. ayant passé par toutes les épreuves du véritable Maçon. Elle est donc Maçon par ce fait; nous le constatons sans l’apprécier. Les différentes Maçonn.·. en général n’admettent pas encore l’initiation de la femme aux mystères purs de la Maçonn.·. Le Grand Orient National d’Espagne a fait une exception. Sera–t–il suivi ? A d’autres que nous de résoudre ce point fort délicat.
Majd Júlia 1880-ban megjelent regényét is figyelmébe ajánlotta a testvéreknek a szabadkőműves újság.[9]
Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Vasárnapi Újság, 1869: Elkeseredett levele végén azt írja, hogy a törvényszék előtt ellenfele ügyvéde kijelentette, miszerint évdíj nem illeti; nagykorú, keresse kenyerét. „E törvény, úgymond, reánk főúri gyermekekre nézve nem létezik; minket nem nevelnek arra, hogy kenyeret tudjunk keresni."
- ↑ Molnár, 1881: „a grófnő pedig mostohaatyjától maradt nagyobb összegű örökségét pörölte Pozsonyban, melyet pár év múlva megnyervén, gazdaggá lőn és a Párizsból kiadott, nagyobbára ő általa szervezett egyik tábori vöröskereszt egylet lévén a karlista háborút végig élte, majd Kolozsvárra ment és az unitárius vallásra áttérve, egy spanyol főnemes nejévé lőn".
- ↑ Több madridi űjság hírt adott haláláról, mint pl. az ABC, 1913, a La Correspondencia de España, 1913 és az El Universo, 1913: LA SEÑORA Doña Julia Apraxin y Bezobrazoff CONDESA APRAXIN VIUDA DE RUBIO-GUILLÉN ha fallecido el dia 20 de mayo de 1913; después de recibir los Santos Sacramentos. R. I. P. Su director espiritual, el Reverendo Padre Francisco de Paula Garzón, de la Compañía de Jesús: su sobrino y albacea testamentario, don Luis Bachiller, y demás familia, RUEGAN á sus amigos se sirvan. encomendar su alma á Dios y asistir á la conducción del cadáver, que tendrá lugar el día 22 del actual, d las once de la mañana, desde la casa mortuoria, Leganitos, 13, al Cementerto de la Sacramental de San Justo, por lo que recibirán especial favor. El duelo se despide en el Cementerio. (Az újságoldalt Jaap Kloosterman https://iisg.academia.edu/JaapKloosterman bocsájtotta rendelkezésre.) A La Correspondencia de España online is elérhető: https://prensahistorica.mcu.es/va/catalogo_imagenes/grupo.do?path=1007606762
- ↑ Lacalzada 2006: En 1880 tuvo lugar la ceremonia de iniciación masónica de Da Julia de Rubio y Guillén, condesa de Apratxin, que tras ser proclamada aprendiz escogió el nombre simbólico de "Buda". No fue iniciada según el ritual de adopción, sino "en toda forma como si fuese un hombre", lo que fue un motivo de escándalo para muchos. Sucedió en la Logia Fraternidad Ibérica no 15 del Gran Oriente Nacional de Espana en Madrid.
- ↑ Mila blog: La autorización para la ceremonia había sido dada por el Gran Maestre del Gran Oriente Nacional de Espana, Seoane, "... en atención a su servicio varonil en el ejército francés, probado en el diploma de Oficial", por lo cual "... pláceme acordársele [el grado de aprendiz] no en clase de adopción que no está establecida en nuestra orden, sino en el carácter varonil". Caballero Puga cita otro testimonio de Seoane: "[a Do Julia Apratxin] le he concedido más de lo que puedo, más que lo que puede conceder un Parlamento Inglés, de quien dicen que es omnipotente, menos para hacer de una mujer un hombre".
- ↑ Mila blog: Entre miembros de la logia "Fraternidad Ibérica" y visitantes de otras logias, asisitieron setenta franc-masones cuyos nombres iniciáticos figuran al margen en el acta; véase una muestra de los asistentes: "Saulo", "Pelayo 2o", "Abdherramán", "Roldán", "Marco Polo", "Hipócrates", dos "Viriatos", "Murillo", "Avicena", dos "Sócrates", "Washington", "Moltke", "Lamartine", "David", "Colón", "Churruca", "Américo", "Calvino", Servet", "Trajano", "Licurgo", otro "Viriato", "Galeno", "Aristóteles"... la condesa de Apratxin podía sentirse bien arropada en su iniciación. Ella misma, tras ser proclamada aprendiz escogió el nombre simbólico de "Buda".
- ↑ la Chaîne d'Union, 1880a:
- ↑ la Chaîne d'Union, 1880b:
- ↑ la Chaîne d'Union, 1880c: L'Une ou l'autre? par la Comtesse Julie Apraxin, est une roman des plus attrayants et des plus émouvants. [...] Nos FF?, voudront lire ce livre.
Szabadkőművességgel kapcsolatos művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Jelentkezés ideje | |
Jelentkezés páholya | |
Kezes | |
Kutatók | |
Felvétel ideje | 1880. június 14. |
Felvétel páholya | Fraternidad Iberica |
Legényavatás ideje | |
Legényavatás páholya | |
Mesteravatás ideje | |
Mesteravatás páholya | |
Fedezése |
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ↑ Literatura 1934: (1934. július 15.) „Eiluj Nixarpa, Egy szédületes asszonyélet regénye”. Literatura 9, 213–215. o.
- ↑ Apraxin 1863: La comtesse Julie B. Apraxin. Quelques feuilles détachées des Memoires de la tragédienne hongroise (francia nyelven). E. Dentu (1863)
- ↑ Auernheimer 1934: Auernheimer, Raoul. Gottlieb Weniger dient der Gerechtigkeit (német nyelven). Tal (1934)
- ↑ Barna 1934: Catherine Barna (Barna Katalin). Une femme de lettre du second Empire. La Comtesse Julie Apraxin. Sa vie, ses oeuvres, Études françaises (Francia tanulmányok) 12. (francia nyelven). L'Institut Français de l'Université de Szeged (A Szegedi Egyetem Francia Philologiai Intézete) (1934)
- Bódis Mária (1997.). „A grófnő fittyet hány (Apraxin Júlia, 1830-1917)”. Színház 30 (12), 41–42. o. ISSN 0039-8136.
- Bulyovszky Gyula (1863. február 20.). „Budai Julia”. Az ország tükre 2. évf. (6), 64–66. o.
- Hankiss János (1934.). „Apraxin Júlia és Alfred de Vigny”. Egyetemes Philologiai Közlöny LVIII (7–8), 111–114. o.
- ↑ Jókai 1874: Jókai Mór. II. fejezet, Egy ember, aki mindent tud. Franklin, 13–16. o [1874]
- Kovács Eleonóra. Batthyányné (Budai) Apraxin Júlia, Széphalom, 19. kötet. a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 463–476. o (2009)
- ↑ Kovács 2013: Kovács Eleonóra (2013.). „„Hiába beszélnek” Gróf Batthyány Artúrné Apraxin Júlia kísérlete a művészi-értelmiségi pályán”. Turul 86 (3), 89-99. o. ISSN 1216-7258.
- Mályuszné Császár Edit (1959.). „A Budai Népszínház és közönsége”. Tanulmányok Budapest Múltjából 13, 261-314. o. ISSN 0238-5597.
- ↑ Mátay 2009: Mátay Mónika (2009.). „Egy nődandy karrierje: képek Batthyány Apraxin Júlia életéből”. Médiakutató 10 (4), 81–86. o. ISSN 1586-8389.
- Pukánszkyné Kádár Jolán. A Budai Népszínház története. Magyar Színházi Intézet (1979)
- Rónay Mária (1931. december 25.). „Különös asszonysorsok, Érdekes női figurák”. Magyar Hirlap XLI (12), 30. o.
- ↑ Saint-Aulaire 1926: Louis Clair de Beaupoil comte de, Saint-Aulaire. Souvenirs de mon ambassade à Vienne 1832−1841. (francia nyelven) (1926)
- ↑ Vári 2020: Vári, László. Buda, the first woman Freemason in Spain: life and career of countess Julia Apraxin (1830-1913)., La masonería. Mito e historia en el III centenario de la fundación de la masonería moderna, Vol. 2. (angol nyelven). Sevillai Egyetem, 889–906. o (2020). ISBN 978-84-472-3014-3
- ↑ Vári 2021: Vári, László (2021. január–június). „Women freemasons in Hungary since the beginnings” (angol nyelven). REHMLAC+ (Revista de Estudios Históricos de la Masonería Latinoamericana y Caribeña plus) 13 (1), 22-45. o. ISSN 2215-6097.
- Vay Sándor (Sarolta). "NIXARPA EILUJ", A királyné poétája és más elbeszélések, Gróf Vay Sándor munkái, 4. köt. Országos Monográfia Társaság, 27–29. o (1909)
- ↑ Zádori 2010: Zádori Zsolt: Kékvér celeb a XIX. századból?. HVG, 2010. január 8. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
- (1934. április 26.) „Ein österreichischer Kohlhaas, Raoul Auernheimers neuer Roman”. Pester Lloyd 81 (93), 1–2. o.
- (1935. július 9.) „A leszármazottak és a történelmi színmüvek hősei”. Ujság 11 (153), 11. o.
- Snoek, J. A. M.: Initiating Women in Freemasonry, 2012, Leiden, Brill.
- Lacalzada 2006: Lacalzada de Mateo, María José: Mujeres en masonería: Antecedentes históricos entre las luces y las sombras (1868 - 1938), Premia de Mar-Barcelona : Clavell, 2006. ISBN 84-89841-38-1. Ismertetők: http://marinodearmas.blogspot.hu/2011/01/mujeres-en-masoneria.html; https://web.archive.org/web/20141202211759/http://www.masoneria-liberal.com/2010/03/mujeres-en-la-masoneria.html
- Mila blog: INFOKRISIS, el blog de Ernest Mila: Masonería femenina. historia de una heterodoxia., https://infokrisis.blogia.com/2009/010903-masoner-a-femenina.-historia-de-una-heterodoxia..php
- La primera mujer no fue iniciada en Francia, https://groups.google.com/forum/#!topic/secreto-masonico/RaYP3vLo3Z0
- la Chaîne d'Union, 1880a: la Chaîne d'Union, 1880. 207-207. old. idézve A.Clarin de la Rive - La femme et l'enfant dans la franc-maçonnerie universelle, 1894., http://www.liberius.net/livres/La_femme_et_l_enfant_dans_la_franc-maconnerie_universelle_000000132.pdf
- la Chaîne d'Union, 1880b: la Chaîne d'Union, 1880. 233-234. old. idézve A.Clarin de la Rive - La femme et l'enfant dans la franc-maçonnerie universelle, 1894., http://www.liberius.net/livres/La_femme_et_l_enfant_dans_la_franc-maconnerie_universelle_000000132.pdf
- la Chaîne d'Union, 1880c: la Chaîne d'Union, 1880. 323. old. idézve idézve A.Clarin de la Rive - La femme et l'enfant dans la franc-maçonnerie universelle, 1894., http://www.liberius.net/livres/La_femme_et_l_enfant_dans_la_franc-maconnerie_universelle_000000132.pdf
- Molnár, 1881: Molnár György: Világostól Világosig. Emlékeimből. II. és III. könvv. Arad, Ungerleider ?., 1881. idézve Hankiss János: Apraxin Júlia és Alfred de Vigny. Adatok gróf Batthyány Arturné. Apraxin Júlia egykori magyar színésznő életéhez, Egyetemes Philologiai Közlöny . — 1934 . évf. , 7—8.
- Vasárnapi Újság, 1869: Vasárnapi Újság, 1869. 662. old.
- ABC, 1913: ABC, 1913. május 22. 19. oldal.
- El Universo, 1913: El Universo, 1913. május 22.
- La Correspondencia de España, 1913: La Correspondencia de España, 1913. május 22. 8. oldal.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Wikipédia cikk: Apraxin Júlia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Apraxin_Júlia
Ω